Teljesen összezavarodtam, szívem majd kiugrott a helyéről ahogy közeledett..s szinte elvesztettem a fejem, de legbelül tudtam, hogy ez nem lenne helyes dolog.Arcomat más irányba fordítottam így csak arca puszit kaptam.Úgy éreztem jól döntöttem, nekem ez még nem menne, hisz nem is ismerem.
- Nekem..nekem ez, túl korai! Sajnálom.- kezeit elengedtem, majd szinte már rohanva elindultam haza fele.
- Mi rosszat tettem?- hallottam még utoljára Luke hangját.
Szörnyen éreztem magam, talán azért mert csak úgy magyarázat nélkül ott hagytam a fiút, vagy azért mert újabb kialakuló kapcsolatot tettem tönkre.Hiszen barátokat szeretnék vagy nem? Miért nem megy ez nekem?
Remegő kezekkel kotortam elő a kulcsaimat s helyeztem bele őket a zárba, majd elfordítottam őket.Torna csukámat ledobtam és felszaladtam a fürdőszobába.Sóhajtva hámoztam le magamról a ruháimat, majd azokat egyszerűen a földön hagyva léptem be a zuhany kabinba.Testemet a forró víz teljesen ellazítottam, gondjaimat ha csak percekig is, de elfelejtettem.Jól esett minden egyes pillanat a zuhany rózsa alatt, megnyugtatott.A párás kabinból kilépve, magamra tekert törölközővel és kezemben fogott ruháimmal elindultam a szobámba.Gyorsan felkaptam a hozzám legközelebb eső rövidnadrágod a hozzá illő nagyméretű felsővel, lerohantam a lépcsőn, s bevágódtam a tv elé.Csengettek, odacsoszogtam és kitártam az ajtót.
- Mit szeretnél?- kérdeztem, kissé flegmán.
- Talán megmagyarázhatnád a délutánt!- állt velem szemben Luke, kérdő tekintettel.
- Gyere beljebb!- sütöttem le a szemem, s kezdtem el pásztázni egyszerű mamuszomat.
Némán ültünk egymással szemben, figyelmemet csak kis időközönként szegeztem arcára.
- Nos?- reflexszerűen néztem rá, majd haraptam alsó ajkamba.
- Tudod, elgondolkodtam a múlton..- mondtam elé, elbambulva.
- Semmit nem mondtál még magadról, úgy érzem nem is ismerlek.
- Én sem téged, de mindennek eljön a maga ideje!- erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Holnap rá érsz? Még van egy "randink"- mutogatott a levegőbe, mire én csak elvigyorodtam.
- Igen, rá érek..- mosolyogtam.
- 7 órára itt vagyok!- állt fel a kanapéról s egyenesen az ajtó fele indult.
- Rendben.Jó éjszakát!-ölelt meg, nyakamon meleg lélegzetét éreztem, mitől testem megremegett.
- Neked is.
Mosolyogva csuktam be az ajtót, s mivel már későre járt felmentem lefeküdni, magamra húztam a takarót majd hosszú ideig tartó forgolódás után elaludtam.
**
- Jó napot Emilie itthon van?- mosolyogtam megállás nélkül, Mrs. Stewart-ra.
- Alicia, Emilie nem mondta?- nézett rám kérdő tekintettel.
- Mit? - komolyodtam meg.
- Alicia, drágám gyere be!
Leültem a kanapéra, s a szívem már a torkomban dobogott a levegőt pedig egyre gyorsabban vettem.
- Mrs. Stewart, miről nem tudok?- nyeltem egy nagyot.
- Emilie elutazott..modellkedni hívták Sydney-be- csuklott el hangja a végére.
- Mikor fog haza jönni?
- 1 év múlva talán.
- Köszönöm, hogy elmondták! De..nekem most mennem kell, viszlát.- felkaptam a táskámat, s kirohantam a házból, egyenesen a volt kedvenc helyünkre.
10 perc intenzív futás után végre megérkeztem a parkba, végig mentem a kiépített futó ösvényen majd ahol egy picike elágazást láttam elkanyarodtam balra egyenesen be a bokrosba.Pár perc se telt el, majd egy apró tisztásra értem ami mellett egy keskeny patak zúgott s egy éppen hogy összetákolt pad állt mellette, miről elképesztő kilátás tárult elém.
Reggel a telefon hangos csörgése ébresztett, szemeimet résnyire nyitottam, s mobilom kijelzőjére pillantottam, ismeretlen számon hívtak.
- Haló?- szóltam bele rekedtes hangon.
- Alicia Clark-ot keresem.- hallottam, egy kissé ismerősen csengő női hangot.
- Én vagyok.
- Emilie Stewart vagyok, emlékszel még rám?- nem láttam, de éreztem szája mosolyra görbül.
- Emilie?- ismételtem meg a nevet újból, megdermedtem, ajkaim kiszáradtak s torkom is ugyan úgy.
Az emlékek villám csapásként villantak fel szemem előtt.Évekkel ezelőtt, hogy elment nem értettem miért is hívott pont most.2 éven keresztül felém se bagózott, most pedig hirtelen telefonál? Kettős érzések bolyongtak bennem valahol örültem, hogy érdeklem őt, hogy nem felejtett el, de féltem is hiszem ennyi év után talán csak az érdekei vezették hozzám.Szívem hevesebben kalimpált, izgultam..megváltoztam, Hogy fogadná az új Aliciát? Tetszene egyáltalán neki ez az énem is?- Igen emlékszem rád.- motyogtam halkan.
- Merre jársz most? Még mindig Londonban tengeted napjaidat?
- Nem, elköltöztem Ausztráliába, pontosabban Melbourne-be.- próbáltam rövidre fogni a dolgokat.
- Valamikor összefuthatnánk, hamarosan Sydney-ből Melbourne-be kell utaznom, modellkedni.- éreztem, újból mosolyog.
Találkozni? Ennyi év után? Nem tudtam mit is gondoljak, újból csak elbizonytalanodtam, egyik napról a másikra telefonál.Miért csak most keres? Két évig felém se nézett, most meg hirtelen találkozni akar.Hiszen megfogadtam új barátokat szerzek, nem utasítottam vissza, ő jelentett számomra mindent, és kitudja lehet ő is fogja.Miatta nem éreztem magamat elveszettnek, de elment , itt hagyott, magamra maradtam.
- Találkozhatunk! - csúszott ki a számon zavaromban.
- Rendben, akkor majd hívlak.Szia.- köszönt el hirtelen.
- Szia.
Talán sosem voltam még ennyire összezavarodva..Kikászálódtam az ágyamból, majd kómásan leballagtam a lépcsőn, feltettem a kávét főzni s már csak vártam.Csészébe öntöttem és kimentem az udvarra gondolkodni. Pulóverom zsebéből elővettem egy cigis dobozt s élvezettel gyújtottam rá az egyik szálra.A dohányzás minden percét kiélveztem, de még mindig abban a hitben éltem, hogy nem az a fajta lány vagyok.Nem szoktam cigizni, alkalmanként gyújtottam rá egy-egy szálra nyugalmat keresve.A csikk lassan a végét járta, földre dobtam, eltapostam majd a hamutartóba pöccintettem..
**
- Ideje lenne készülődni.- simítottam végig ruhámon.
Szekrényem előtt állva a polcon nagyszüleimtől kapott pulcsimon akadt meg a szemem, szívem szinte égett amikor visszagondoltam arra a napra mikor azt kaptam.Sosem felejtem el azt az örömöt, amit akkor az arcukon láttam, áradt belőlük a szeretet s, látszott, hogy ez az ajándék tényleg szívből jött.Elővettem a pulóvert és kerestem hozzá való nadrágot, topot, cipőt.
Tükör elé léptem s ismét csak magamat kezdtem méregetni, ahogy eddig most sem feleltem meg önmagamnak.Szemembe lógó tincset eltűrtem a fülem mögé, s beléptem a fürdőszobába.Arcomat hideg vízzel átöblítettem majd mosdó kagylón megtámaszkodva tükörképemre néztem.A hajam csomókban illeszkedett a fejem tetejére, szemem alatt pedig fekete foltok éktelenkedtek, szörnyen néztem ki.Hajamat kifésültem s felkötöttem ló farokba, arcomról lemostam azt a minimális sminket amit reggel feltettem és újból neki láttam mindennek.Felvittem bőrömre az alapozót majd kihúztam a szememet egy szemhéjtussal, ajkaimra szájfényt tettem s pillanatok alatt elkészültem a natúr sminkkel. Loboncomat kibontottam, és egyszerűen csak kifésültem ahogy nap mint nap.Még utoljára megnéztem magamat a tükörbe azután feltettem magamra a kiegészítőket.
- Miért nem tudok megfelelni önmagamnak? Miért érzem azt, hogy bennem semmi szerethető sincs?- hangzottak el a mondatok számból.
Szememben összegyűltek a könnycseppek gyors kézmozdulattal töröltem le őket ezután pont csengettek, lerohantam a lépcsőn s egy mély levegő után kinyitottam a bejárati ajtót.
- Indulhatunk?- támadt le egyből.
_________________________________________________________________
Sziiasztook! :)
uhm, szóval meghoztam a következő részt, Ne haragudjatok hogy ennyit késtem, de teljesen leblokkoltam.Unalmas összekötő rész lett, so i think Szar :')
Ne felejtsetek el KOMMENTELNI és SZAVAZNI tényleg el sem hiszitek mennyit jelentene :)
Crazygirl_xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése