Babes <3
Köszönöm a kommentet, nagyon sokat jelent :)
Köszönöm a kommentet, nagyon sokat jelent :)
A részről pedig szokásosan borzasztó lett, próbáltam összefoglalni az eddig történteket.Azt hiszem nem igazán sikerült :( Ne haragudjatok, tudom, hogy leadtam a színvonalból..
Azért, I hope you like it! Jó olvasást x
U.i.: Ne maradjatok csendben! Most tényleg jól jönne :)
Azért, I hope you like it! Jó olvasást x
U.i.: Ne maradjatok csendben! Most tényleg jól jönne :)
Idegesen forgattam ujjaim között a pengét, felhúztam a pólóm ujját s végig néztem az alkaromon.Ajkaimba haraptam, szemeimet összepréseltem a borotvapengét pedig végig húztam a csuklómon.Az első alkalom, hogy megtörtem, hogy ezt tettem magammal.Meggyötört a sok rossz, azt hiszem gyáva voltam.Utáltam élni, minden és mindenki ellenem volt.A kín teljesen eluralkodott rajtam, a gyávaságot választottam ezért a pengét ismét a csuklómba vájtam, ezt a mozdulatot pedig még percekig ismételgettem.Vércseppek milliói hullottak csuklómból egyenesen a földre, kaján vigyorral néztem végig ahogy a vörös cseppek eláztatják a padlót.Az ajtó nyikorogva tárult ki előttem, összerezzentem pólómat a gyors mozdulattal a vágásokra húztam, a pengét pedig elhajítottam.
**
- Emilie, ezt te nem értheted.- törtem meg ismét.
Pont olyan volt mint az első alkalomnál, teljesen feldúlt.
- Mit Alicia? Azt, hogy magadat gyötröd?
- Azt isten szerelmére, ne tegyél úgy mintha ismernél, évek óta azt sem tudtad mi volt velem.Most meg játszod itt a nagy barátnőd.- teljesen kiborultam, össze vissza hadonásztam a szavakkal.
- Pocsék barátnő voltam és vagyok is, de te sem kerestél soha sem.- zokogott.
Megint megbántottam egy embert.Sikerült magam ellen fordítani a világot, ismét.
- Emilie, én sajnálom.Nem így akartam.-rogytam a földre.
- Temessük el a múltat.- simított végig karomon és leült mellém.
Szemem sarkából letöröltem pár kósza könnycseppet s csak mosolyogtam.Mindketten követtünk el hibákat, amiket remélem kis idő múltán majd elfelejtünk.
- Ne haragudj, én nem akartam a fejedhez vágni a dolgokat csak kicsúsztak a számon.
- Semmi gond, megesik.
Borzasztóan éreztem magam, akarva akaratlanul percek alatt képes voltam megbántani embereket.Azt hiszem felesleges azon gondolkodnom miért hagynak el a 'barátaim'.
- Mit szólnál ha elmennénk vásárolni?- csillant fel Emilie szeme.- Azokat a régi shopping napokat nem lehet elfelejteni.
- Rendbe kell szednem magam.- nyögtem ki.
- Nekem is.
Elrohantam a fürdőbe és ismét kezdtem előröl, az egészet.Hajamat felkötöttem, arcomat tisztára mostam.Vékonyan felvittem az alapozót, szemeimet pedig tussal kihúztam, szempilláimat meghosszabbítottam, ajkaimra szájfényt tettem.
- Azt hiszem kész.- húztam ki hajamból a hajgumit s borzoltam össze.
Gardróbomból előhúztam egy lengébb összeállítást, felkaptam és lefutottam a lépcsőn, gondolván Emilie már vár rám.Hát tévedtem.
- Em, jössz már?- kiabáltam fel az emeletre.
- Megyek.
Elmilie hasonlóképp egy laza szerkót vett fel.Az ízlése még mindig a régi volt.
- Emilie én ezt nem szeretném, mennyünk haza.- meredtem meg egy pillanatra.
- Mi történt?
- Látod azt a srácot ott? Piercinggel a szájában? Na őt most nem szeretném látni.- fordultam sarkon s indultam el a másik irányba.
- Látom, igen.Viszont elmesélhetnéd ezt a sztorit, gyere igyunk meg közben egy kávét.- ölelte át a jobb karomat s hurcolt oda a kávézóba.
- Két capuccinot kérek.- mondtam.
A lány kezembe nyomta a poharakat én pedig leültem Emilie mellé aki csak kíváncsi tekintettel kezdte az arcomat nézni.
- Szóval, figyelek.
- Az egész akkor kezdődött mikor ide költöztem..-kezdtem bele-, aznap este elmentem sétálni, tudod kicsit körülnézni és kaptam egy SMS-t a nagyszüleimtől.Rám jött egy apróbb sírógörcs így rohanni kezdtem.Belém jött Ő, hatalmas hot-dogot elterítve a pólómon.Itt kezdődött minden.-nevettem fel- Aznap este valamit talán megláttam benne, valami megmozdult bennem, persze akkor azt hittem, hogy az utolsó alkalom volt, hogy találkoztunk.Ez nem így volt.Heteken keresztül egyedül voltam, magányosan csak néha napján mozdultam ki.Aztán átjött 3 srác állítólag a szomszédból úgy nevezett 'Üdvözlünk a szomszédban' dologra.Mondanom sem kell szerintem, Luke volt az, s mint kiderült a testvéreivel, akik elhívtak pizzát enni.Na ott ismét kezdődtek a dolgok, a pincér folyamatosan rajtam legeltette a tekintetét ahogy én is rajta.Eszembe jutott David, a legelső barátom aki számomra mindent jelentett.Sírva rohantam ki, egyenesen az útra.Saját magam földbe tiprásából Luke húzott vissza, karolt át s próbált megcsókolni, de akkor még ellenkeztem.Faképnél hagytam, teljesen össze zavarodtam és ott hagytam.- merengtem el.- Aznap átjött, elhívott randizni.Nagyon izgatott voltam csak jól akartam kinézni.Eljött az este elvitt a kedvenc helyére ami gyönyörű volt, később bowlingoztunk. Egyszerűen csodálatos volt, ezt megkoronázta a csók, a napokig tartó hiány érzet akkor megszűnt.Végre egy picit boldog voltam.Ismét hetekig nem keresett, eközben én munkát kerestem ami sikerült Melbourne egyik puccos hoteljének alkalmazottja lettem, ahol elvárták a tökéletességet.Nekem mint tudjuk ez nincs meg.- egyre idegesebben kezdtem babrálni az ujjaimmal.- Mindent elrontottam, összetörtem a poharakat tönkre tettem mindent a dohányzásba menekültem s egy hét alatt már 2 doboz is elfogyott.A főnököm ekkor tett át nappalosra, ami könnyebb..Minden szempontból.Aznap ismét átjött Luke, kezében egy édes kutyussal amit gondolom már láttál Lucy a neve.Spagettit főztünk, közben pedig többször is csókolóztunk.Azt hiszem bele szerettem.-nem mertem felnézni Emilie-re féltem elítél, remegő kezekkel folytattam-Csókkal búcsúzott, az volt az utolsó, onnantól kezdve folyamatosan került rám sem nézett az utcán.Ma pedig átjött, hogy bemutassa a barátnőjét.Nos mondanom sem kell, megtörtem nyugtatókat szedtem be ezért is történhetett az ami.Fájt, azóta is fáj nem tudom ki verni a fejemből, állandóan azok a csókok járnak a fejemben a lány ahogy megölelte s azt súgta neki szeretlek.- végre felnéztem, nem tudtam mit csináljak legszívesebben elsírtam volna magam.- Azt hiszem ennyi lenne a történet.
- Alicia, én nagyon sajnálom.Ez a gyerek egy bunkó!
- Mindegy, megszoktam.Menjünk!- vettem fel táskámat s csúsztam le a székről.
A lehető leggyorsabban próbáltam elmenni mellette, de ez valahogy nem jött össze.
- Elengednél?- mormogtam s próbáltam arrébb tolni.
- Nem.
- Jó, akkor én megyek másfele.- fordultam meg és indultam volna el, de Luke elkapta a csuklóm és visszahúzott.
- Ezt mi most megbeszéljük!
- Ezen nincs mit megbeszélni, hagyjuk a francba az egészet.- rántottam magamon egyet.
Próbáltam erősnek maradni majd elmenni mellette.Bármennyire is fájt ez volt a legjobb amit tehettem.Nem akartam, hogy lássa mennyire megszerettem, mennyire rosszul esik, hogy hirtelen barátnője lett.
- Emilie, én sajnálom.Nem így akartam.-rogytam a földre.
- Temessük el a múltat.- simított végig karomon és leült mellém.
Szemem sarkából letöröltem pár kósza könnycseppet s csak mosolyogtam.Mindketten követtünk el hibákat, amiket remélem kis idő múltán majd elfelejtünk.
- Ne haragudj, én nem akartam a fejedhez vágni a dolgokat csak kicsúsztak a számon.
- Semmi gond, megesik.
Borzasztóan éreztem magam, akarva akaratlanul percek alatt képes voltam megbántani embereket.Azt hiszem felesleges azon gondolkodnom miért hagynak el a 'barátaim'.
- Mit szólnál ha elmennénk vásárolni?- csillant fel Emilie szeme.- Azokat a régi shopping napokat nem lehet elfelejteni.
- Rendbe kell szednem magam.- nyögtem ki.
- Nekem is.
Elrohantam a fürdőbe és ismét kezdtem előröl, az egészet.Hajamat felkötöttem, arcomat tisztára mostam.Vékonyan felvittem az alapozót, szemeimet pedig tussal kihúztam, szempilláimat meghosszabbítottam, ajkaimra szájfényt tettem.
- Azt hiszem kész.- húztam ki hajamból a hajgumit s borzoltam össze.
Gardróbomból előhúztam egy lengébb összeállítást, felkaptam és lefutottam a lépcsőn, gondolván Emilie már vár rám.Hát tévedtem.
- Em, jössz már?- kiabáltam fel az emeletre.
- Megyek.
Elmilie hasonlóképp egy laza szerkót vett fel.Az ízlése még mindig a régi volt.
**
- Emilie én ezt nem szeretném, mennyünk haza.- meredtem meg egy pillanatra.
- Mi történt?
- Látod azt a srácot ott? Piercinggel a szájában? Na őt most nem szeretném látni.- fordultam sarkon s indultam el a másik irányba.
- Látom, igen.Viszont elmesélhetnéd ezt a sztorit, gyere igyunk meg közben egy kávét.- ölelte át a jobb karomat s hurcolt oda a kávézóba.
- Két capuccinot kérek.- mondtam.
A lány kezembe nyomta a poharakat én pedig leültem Emilie mellé aki csak kíváncsi tekintettel kezdte az arcomat nézni.
- Szóval, figyelek.
- Az egész akkor kezdődött mikor ide költöztem..-kezdtem bele-, aznap este elmentem sétálni, tudod kicsit körülnézni és kaptam egy SMS-t a nagyszüleimtől.Rám jött egy apróbb sírógörcs így rohanni kezdtem.Belém jött Ő, hatalmas hot-dogot elterítve a pólómon.Itt kezdődött minden.-nevettem fel- Aznap este valamit talán megláttam benne, valami megmozdult bennem, persze akkor azt hittem, hogy az utolsó alkalom volt, hogy találkoztunk.Ez nem így volt.Heteken keresztül egyedül voltam, magányosan csak néha napján mozdultam ki.Aztán átjött 3 srác állítólag a szomszédból úgy nevezett 'Üdvözlünk a szomszédban' dologra.Mondanom sem kell szerintem, Luke volt az, s mint kiderült a testvéreivel, akik elhívtak pizzát enni.Na ott ismét kezdődtek a dolgok, a pincér folyamatosan rajtam legeltette a tekintetét ahogy én is rajta.Eszembe jutott David, a legelső barátom aki számomra mindent jelentett.Sírva rohantam ki, egyenesen az útra.Saját magam földbe tiprásából Luke húzott vissza, karolt át s próbált megcsókolni, de akkor még ellenkeztem.Faképnél hagytam, teljesen össze zavarodtam és ott hagytam.- merengtem el.- Aznap átjött, elhívott randizni.Nagyon izgatott voltam csak jól akartam kinézni.Eljött az este elvitt a kedvenc helyére ami gyönyörű volt, később bowlingoztunk. Egyszerűen csodálatos volt, ezt megkoronázta a csók, a napokig tartó hiány érzet akkor megszűnt.Végre egy picit boldog voltam.Ismét hetekig nem keresett, eközben én munkát kerestem ami sikerült Melbourne egyik puccos hoteljének alkalmazottja lettem, ahol elvárták a tökéletességet.Nekem mint tudjuk ez nincs meg.- egyre idegesebben kezdtem babrálni az ujjaimmal.- Mindent elrontottam, összetörtem a poharakat tönkre tettem mindent a dohányzásba menekültem s egy hét alatt már 2 doboz is elfogyott.A főnököm ekkor tett át nappalosra, ami könnyebb..Minden szempontból.Aznap ismét átjött Luke, kezében egy édes kutyussal amit gondolom már láttál Lucy a neve.Spagettit főztünk, közben pedig többször is csókolóztunk.Azt hiszem bele szerettem.-nem mertem felnézni Emilie-re féltem elítél, remegő kezekkel folytattam-Csókkal búcsúzott, az volt az utolsó, onnantól kezdve folyamatosan került rám sem nézett az utcán.Ma pedig átjött, hogy bemutassa a barátnőjét.Nos mondanom sem kell, megtörtem nyugtatókat szedtem be ezért is történhetett az ami.Fájt, azóta is fáj nem tudom ki verni a fejemből, állandóan azok a csókok járnak a fejemben a lány ahogy megölelte s azt súgta neki szeretlek.- végre felnéztem, nem tudtam mit csináljak legszívesebben elsírtam volna magam.- Azt hiszem ennyi lenne a történet.
- Alicia, én nagyon sajnálom.Ez a gyerek egy bunkó!
- Mindegy, megszoktam.Menjünk!- vettem fel táskámat s csúsztam le a székről.
A lehető leggyorsabban próbáltam elmenni mellette, de ez valahogy nem jött össze.
- Elengednél?- mormogtam s próbáltam arrébb tolni.
- Nem.
- Jó, akkor én megyek másfele.- fordultam meg és indultam volna el, de Luke elkapta a csuklóm és visszahúzott.
- Ezt mi most megbeszéljük!
- Ezen nincs mit megbeszélni, hagyjuk a francba az egészet.- rántottam magamon egyet.
Próbáltam erősnek maradni majd elmenni mellette.Bármennyire is fájt ez volt a legjobb amit tehettem.Nem akartam, hogy lássa mennyire megszerettem, mennyire rosszul esik, hogy hirtelen barátnője lett.
