Hét

Hai babeees <3 

Szóval, el kell mondjak Hihetetlenül örültem annak a 3 kommentnek, de komolyan.Nagyon jól esett. :) 

Most pedig a rész pedig a szokásos kaki, próbáltam izgalmassá tenni..azt viszont nem tudom mennyire sikerült.Kissé depis hangulata van Tudom viszont.Próbálkoztam.
Btw. Ne haragudjatok, hogy ilyen rövid lett.

I hope you like it! Jó olvasást x
Másrészt!

Egy részletet egy nagyon kedves barátnőm írt, és köszönöm, hogy felhasználhattam.ily :)

U.i.: Ne maradjatok csendben :) 

- Szia.- nyökögött Luke. 

- Miért jöttél? Jöttetek?- köszörültem meg a torkomat.

- Ő itt a barátnőm Abbie Henderson.- halkult el egyre jobban a hangja.- Szeretett volna bemutatkozni.

Percekig csak meredten álltam, nem akartam elhinni..Hiszen még hetekkel ezelőtt engem csókolt meg.Szívem hevesen dobogott, testemet átjárta a düh, legszívesebben bevágtam volna előttem az ajtót, de valami azt súgta ne tegyem.Becsapottnak éreztem magamat, azt hittem szeret, tévedtem.Hatalmasat tévedtem.Nyugodtnak tettetem magam, pedig legbelül tomboltam, folyton az a csók járt az eszemben.Az utolsó csók.Mély levegőt vettem, kezemet pedig a lány felé nyújtottam, bemutatkozás kép. 

- Alicia Clark.- erőltettem mosolyt a számra.

- Abbie Henderson.- rázta meg a kezemet kissé talán erősebben a kelleténél.

- Huh, jó erőben vagy.- jegyeztem meg.

- Röplabdázom. 

Kisebb mosolyt villantottam, majd próbáltam szóra nyitni a számat, hogy fáradjanak beljebb, de a látvány letablózott.Megcsókolta.Még jobban darabokra hulltam, legszívesebben sírásba fojtottam volna minden bánatomat, de nem akartam kimutatni a gyengeségemet.

"Szeretlek .. én is szeretlek" .. Hallottam s ajkaik ismét csókban forrtak össze.

Sikítanék, üvöltenék..Magamban megteszem, de kimutatni nem merem.Fáj a hetekkel ezelőtti dolog, szívem darabokra tör mikor látom mosolyát, ami nem nekem szól.Hanem neki. Annak a lánynak akit abban a pillanatban a legjobban utáltam, pedig nekem nem is ártott.

- Ne haragudj, de mi megyünk, szia.- mondta Luke sablonosan. 

- Hali.- suttogtam. 

Sírva rohantam fel az emeletre ahol eszeveszettül keresni kezdtem a gyógyszeres dobozomat.Előkaptam belőle a legerősebb nyugtatót, s csak a kezemben szorongattam azokat.Bevegyem? Ne vegyem? Ezek a kérdések jártak a fejemben.Arcomat hideg vízzel átmostam, majd egyszerűen megtámaszkodtam a mosdókagylónál.Kisebb undorral néztem fel a tükörbe, borzasztóan néztem ki.Szemfestékem fekete foltjai éktelenkedtek a szemeim körül, hajam pedig csomókban illeszkedett a fejem tetejére. 

- Rendbe kell hoznom magamat.- töröltem le még mindig patakokban csorgó könnyeimet.

Újból a nyugtatós dobozra néztem, s feltettem magamnak ismét ugyanazt a kérdést.

- Nem, nem szabad.- mondogattam.

Nem bírtam tovább, a kín valahogy átvette a hatalmat az érzéseim felett.Szerettem, de ő mást választott.Persze a helyében én sem szeretném magamat, hiszen Abbie gyönyörű volt.Megtörtem, markomba öntöttem a gyógyszereket, s egyesével vettem be őket.Azt hiszem lehiggadtam, viszont hirtelen borzasztó szédülés tört rám, ezért úgy döntöttem lezuhanyzom.Beálltam a zuhanyrózsa alá, és vártam, hogy a forró víz végig folyjon a hátamon s az egész testemen.Teljesen ellazultam, és nem gondoltam a kínokra.

Csengettek.Már felöltözve mentem kinyitni az ajtót.Kissé össze szedtem gondolataimat, próbáltam pozitív dolgokra koncentrálni.

- Minden oké.- fújtam ki a levegőt majd lenyomtam a kilincset.

- Alicia.- visított.- Jaj úgy örülök, hogy látlak.- folytatta ugyanazt a sipákolást.

- Emilie, én is.- öleltük át egymást.- Mik ezek a bőröndök?

- Oh, hát az a helyzet, hogy nincs hol laknom.Gondoltam neked van egy felesleges szobád.- hadarta el, közben pedig folyamatosan mutogatott.

- Ja, persze van egy felesleges szobám.- erőltettem ismét mosolyt a számra. 

Emilie csak legyezgetett, és visongott.Igen, pont erre volt a legkevesebb szükségem, de nem akartam még egy embert elveszíteni ezért inkább csendben maradtam.

- Köszönöm-köszönöm.- ugrott a nyakamba.

- Megmutatom a szobádat.

Felvezettem az emeletre, ahol a folyosó legvégében volt egy szoba pontosabban a vendégszoba.Viszonylag be is volt rendezve, sőt még saját fürdőszoba is nyílt belőle.Szerintem célnak megfelelt.

- Remélem tetszik, rendezkedj be.- mutattam körbe.

- Alicia, miért tetted ezt magaddal? 

Hat

Hai babes :) 

Igen tudom ELCSESZTEM mindent, nagyon is..már egy kommentet sem kapok, szavazni sem szavaztok.Lehetséges, hogy ha így megy tovább szünetet tartok.Örömmel írok akár 1 embernek is mert szeretem ezt csinálni, de tudom elcsesztem mindent,havonta hoztam részeket és ezzel elvesztettem az olvasóim felét..Imádlak titeket, de remélem megértetek. 

Most pedig..a rész Borzalmas lett talán azért is mert ez csak átkötő rész ezért ilyen rövid is.Mivel itt az új év, változni fogok és gyakrabban hozom a részeket és jobban figyelni fogok rátok mivel nektek köszönhetek mindent! 

Btw. a lap alján fel lehet iratkozni, ha tetszik a blog akkor kérlek titeket használjátok ki.

I hope you like it.Jó olvasást! xx

U.i.: Ne maradjatok csendben és Boldog Új évet 

Másrészt

Elkezdtem egy One Direction fanfic-t is.Örölnék pár olvasónak és feliratkozónak!

Hamarosan jön az első rész addig is a Prológus fent van :) 

http://justadreamcametrue.blogspot.hu/

- Ki fut a szósz!- nyitottam ki a szememet, ujjamat pedig Luke szájára tettem s kissé eltoltam magamtól. 
- Picsába.- nevetett fel.
Sietősen kavargatni kezdte, a lángot pedig lejjebb vette.
- Így jó lesz.- állt ismét elém.- Ne haragudj, én nem akartalak megcsókolni.-nézett rám.- Vagyis de, csak tudom, hogy ez gyors neked.
- Luke, ezt hagyd abba.- vágtam félbe mondandóját.- Nem csókolóztunk, félbe szakított a spagetti.Különben is, nem ellenkeztem.- mosolyogtam.
- Együnk!- vágta rá gyorsan.
Elővettem 2 tányért hozzá pedig evő eszközöket.Luke addig az asztalra tette a szószt és a tésztát.

-Ideje mennem.- törölte meg a száját.- De még segítek elpakolni.- vette kezébe a tányérokat.
-Ne butáskodj! Majd én elpakolok, menj csak.- emeltem ki kezéből, s helyeztem a mosogatóba.
- Rendben.
- Szia, jó éjszakát.- öleltem meg, s egy puszit akartam nyomni az arcára, de ő pontban akkor fordította el a fejét, így a puszim a száján landolt.
- Ne haragudj.- suttogta, majd egyszerűen csak ott hagyott és hazament.

**

Hetek teltek el azóta az este óta, Luke folyamatosan csak kerül.Szívem megszakad mikor látom elmenni mellettem s rám sem néz, még a telefont sem hajlandó felvenni.Éjjelente ha pár órát alszom..csak őrlöm magamat a dolgokon, hogy mi rosszat tehettem, miért nem törődik velem.Fáj látni, hogy számára én csak levegő vagyok, amit teljesen elhasználtak.Most már teljesen egyedül vagyok, Lucy-nek mondom el minden gondomat, de olykor még ő is faképnél hagy.Legszívesebben elpárolognék.

' You're hands fits in mine like it's made just for me.But bear this in mind it was meant to be and i'm joining up the dots with freckles on your cheeks and it all makes sense to me '

Csörrent meg a telefonom.Nagy nehezen előkotortam majd megnyomtam a zöld fogadás gombot.
- Igen, tessék?- szóltam bele a telefonba.
- Már megsem ismered a hangomat?
- Miért ne ismerném?- kérdeztem vissza kissé talán flegmán. 
Emilie volt az, a magas hangját kilóméterekről megismerném.Még akkor is ha ezer éve nem hallottam élőben, utoljára hetekkel ezelőtt beszéltünk telefonon.De megint miért hívhatott? Felszakítani a régi sebeket? Sosem fogom elfelejteni, hogy ő híres modell lett én pedig csak levegő lettem mindenki számára.Elfelejtetett évekig nem keresett, mikor pedig új életet akarok kezdeni, telefonál.Így nehéz lesz.
- Emlékszel mit beszéltünk múltkor? Hamarosan Melbourne-be költözöm, pontosabban 1 óra és indul a gépem.Szeretném ha kijönnél értem a repülőtérre.
- Állj.Nincs is autóm! 
- Akkor még ma meglátogatlak!- jelentette ki.
- Jó.- mormogtam.
Nem szeretem Emilie akaratos énjét, ilyenkor mindig uralkodni akar mindenki felet.Ha valaki pedig nem azt csinálta amit ő eltervezett beverte a durcit.Persze ennek ellenére én imádtam és még most is szeretem csak a távolság elmart minket egymástól.Éveken át felém sem bagózott most meg ide akar jönni.Meg kell szoknom a helyzetet.
- Mi a címed?
- Glenroy Rd. 96.
- Hamarosan érkezem.Puszika.
- Oda is.- mormogtam.
Isteni.Állhattam neki takarítani, mivel a lakásban szanaszét volt minden.Mióta a hotelben dolgozom minden házi munka elmaradt, pedig a mamám rendre és tisztaságra tanított.Neki álltam összeszedni a koszos ruhákat, a piszkos evőeszközöket, tányérokat beletettem a mosogató gépbe és már csak a felmosás hiányzott.1 órába sem telt és végeztem, a lakás szinte csillogot.Büszke voltam magamra, általában a szobám kitakarítása tartott ennyi időbe most pedig egy egész lakást pucoltam tisztára.Csengettek.
- Hát te? Vagyis ti?- szemeim tenisz labda nagyságúra dülledtek, számon pedig ezt a két mondatot sikerült kinyögnöm.