Nyunyik <3
Tudom..tudom, hogy kaki és azt is, hogy rövid amit sajnálok egyszerűen ennyit volt erőm megírni.Azt hiszem visszatértem újra az írásra és rátok szentelem majd minden szabad időm!
I Hope You Like It <3
Remélem mindenki épségben átvészelte a családjával ezt az idióta időjárást <3
U.i.: Ne maradjatok csendben, nagyon sokat jelentene ha leírnátok a véleményeteket akár a részről akár az új kinézetről ami még alakítás alatt van :)
Tudom..tudom, hogy kaki és azt is, hogy rövid amit sajnálok egyszerűen ennyit volt erőm megírni.Azt hiszem visszatértem újra az írásra és rátok szentelem majd minden szabad időm!
I Hope You Like It <3
Remélem mindenki épségben átvészelte a családjával ezt az idióta időjárást <3
U.i.: Ne maradjatok csendben, nagyon sokat jelentene ha leírnátok a véleményeteket akár a részről akár az új kinézetről ami még alakítás alatt van :)
- Végre itthon!-süllyedtem bele a hozzám legközelebb eső fotelbe.Még sosem sóvárogtam ennyire azért, hogy hazaérjek, hogy távol legyek Luketól. Az iránta érzett szeretetem egy percre dühre változott.Becsapottnak éreztem magam, egy darab rongynak akit az tapos meg aki akar.Teljesen elgyengültem, az idegeim pedig haláltáncot jártak a fejemben.Vajon tudja, hogy mennyire szeretem? Annak ellenére, hogy játszadozik velem én még mindig oda vagyok a barna szemeiért, a kócos hajáért amit olykor csak egy sapka takar el.Gyűlölnöm kéne minden porcikámmal, de a szívem nem hagyja kiteljesedni az eszemet.
- Alicia nem vagy éhes?- hallottam Em hangját csengeni fülemben, viszont válaszolni már képtelen voltam.Túlságosan elgondolkodtam ahhoz, hogy ajkaimat beszédre késztessem.
- Alicia.-mondta.- Alicia, figyelnél rám egy kicsit?- ismételte meg ismét csakhogy végre rá figyeljek.
- Hmm?- mormoltam kábán, mikor feleszméltem, hogy fogalmam sem volt arról, hogy miről is beszél.
- Nem vagy éhes?- ismételte meg, mire függőlegesen fejet ráztam, jelezve vele éhségem.- Összedobok valamit.- jegyezte meg mosolyogva.
- Azt hiszem lezuhanyzom, mindjárt jövök.- mormogtam s azzal az aprócska lendülettel felindultam az emeletre.Egészen a lépcső kanyarulatáig Emilie tekintetének égetését éreztem a hátamon.Egyre szaporább léptekkel haladtam a fürdőszoba felé, hova leginkább csak megnyugodni mentem.Komoran belebámultam a tükörbe, hol csak egy nyúzott, szétesett csúfságot láttam.Kiábrándulva vettem le ruhadarabjaimat s dobtam őket a szennyes kosárba utána pedig beálltam a zuhanyrózsa alá.A tűzforró víz szinte égette a bőrömet, de abban a pillanatban nem igazán érdekelt, hisz megnyugtatott és minden egyes porcikámmal együtt ellazított.Már nem gondoltam rosszra, nem járt át a düh .. Megnyugodtam.
A zuhany alól kiszállva hajamra csavartam egy kisebb törölközőt, majd miután szárazra töröltem a testem minden egyes részét felvettem a hozzám legközelebb eső ruhadarabot.Történetesen egy fekete derékig érő rövidnadrágot és egy lengébb rózsaszín felsőt.Csengettek.Mit sem törődve vele vettem kezembe a hajszárítót s állítottam a legmagasabb fokozatra, hogy minél kevesebb hang szűrődjön fülembe odalentről.
**
Halk kopogás után Emilie nyitott be szobámba ahol csak elzárkóztam a külvilág elől.Közölte velem, hogy Luke vár a földszinten ugyanis beszélni szeretve velem.Nem volt hangulatom hozzá hisz tudtam úgy is csak veszekedés lenne belőle.Megrökönyödve bámultam ki az ablakon, hatalmas "csatákat" folytattam önmagammal de könnyeim akaratlanul is utat törtek maguknak majd lassan végig folytak arcomon.
- Ugye tudod, hogy meg kell beszélnetek? - szólal meg Em a pár percig tartó kínos csend után.
- Képtelen vagyok!- az érzéseim pillanatok alatt törtek elő belőlem akárcsak egy óvodás úgy sírtam.Hatalmas erőt vettem magamon, könnyeimet letöröltem s elindultam a lépcsőn.
- Szia Alicia!- borult Luke a nyakamba majd kezdett el szorongatni, emelgetni mint aki teljesen öntudatlan.
- Luke! Árad belőled az alkohol szaga, mint valami masszív alkoholista!- taszítottam el magamtól.
- Szeretlek.- sziszegte.
- Szeretlek.- sziszegte.
