SZÜNET

Életem talán mostani legnehezebb döntését kellett meghoznom most..egy kisebb szünetet kell tartanom ami persze átmeneti! Egyszerűen nem megy az írás, főleg így év végén mivel most összesűrítettek mindent amit csak ellehet képzelni (Anyák-napja,Diák nap, Bérmálás, Ballagás, Szerenád stb..) Ráadásul azért a szintet sem szabad leengednem, minden hetem be van táblázva örülök ha este jut időm valamire, de amint vége lesz mindennek ígérem visszatérek persze csak ha továbbra is érdekelnek a firkálmányaim .. Sajnálom, remélem nem veszítelek el titeket! Millió puszi <3 

Ha bármi  kérdés vagy akármi van twitter-en elértek @SzederBrigii 

http://www.youtube.com/watch?v=5dbEhBKGOtY 

Kilenc

Nyunyik <3 
Tudom..tudom, hogy kaki és azt is, hogy rövid amit sajnálok egyszerűen ennyit volt erőm megírni.Azt hiszem visszatértem újra az írásra és rátok szentelem majd minden szabad időm! 
I Hope You Like It <3

Remélem mindenki épségben átvészelte a családjával ezt az idióta időjárást <3  

U.i.: Ne maradjatok csendben, nagyon sokat jelentene ha leírnátok a véleményeteket akár a részről akár az új kinézetről ami még alakítás alatt van :) 

- Végre itthon!-süllyedtem bele a hozzám legközelebb eső fotelbe.Még sosem sóvárogtam ennyire azért, hogy hazaérjek, hogy távol legyek Luketól. Az iránta érzett szeretetem egy percre dühre változott.Becsapottnak éreztem magam, egy darab rongynak akit az tapos meg aki akar.Teljesen elgyengültem, az idegeim pedig haláltáncot jártak a fejemben.Vajon tudja, hogy mennyire szeretem? Annak ellenére, hogy játszadozik velem én még mindig oda vagyok a barna szemeiért, a kócos hajáért amit olykor csak egy sapka takar el.Gyűlölnöm kéne minden porcikámmal, de a szívem nem hagyja kiteljesedni az eszemet. 

- Alicia nem vagy éhes?- hallottam Em hangját csengeni fülemben, viszont válaszolni már képtelen voltam.Túlságosan elgondolkodtam ahhoz, hogy ajkaimat beszédre késztessem.

- Alicia.-mondta.- Alicia, figyelnél rám egy kicsit?- ismételte meg ismét csakhogy végre rá figyeljek.

- Hmm?- mormoltam kábán, mikor feleszméltem, hogy fogalmam sem volt arról, hogy miről is beszél.

- Nem vagy éhes?- ismételte meg, mire függőlegesen fejet ráztam, jelezve vele éhségem.- Összedobok valamit.- jegyezte meg mosolyogva.

- Azt hiszem lezuhanyzom, mindjárt jövök.- mormogtam s azzal az aprócska lendülettel felindultam az emeletre.Egészen a lépcső kanyarulatáig Emilie tekintetének égetését éreztem a hátamon.Egyre szaporább léptekkel haladtam a fürdőszoba felé, hova leginkább csak megnyugodni mentem.Komoran belebámultam a tükörbe, hol csak egy nyúzott, szétesett csúfságot láttam.Kiábrándulva vettem le ruhadarabjaimat s dobtam őket a szennyes kosárba utána pedig beálltam a zuhanyrózsa alá.A tűzforró víz szinte égette a bőrömet, de abban a pillanatban nem igazán érdekelt, hisz megnyugtatott és minden egyes porcikámmal együtt ellazított.Már nem gondoltam rosszra, nem járt át a düh .. Megnyugodtam. 

A zuhany alól kiszállva hajamra csavartam egy kisebb törölközőt, majd miután szárazra töröltem a testem minden egyes részét felvettem a hozzám legközelebb eső ruhadarabot.Történetesen egy fekete derékig érő rövidnadrágot és egy lengébb rózsaszín felsőt.Csengettek.Mit sem törődve vele vettem kezembe a hajszárítót s állítottam a legmagasabb fokozatra, hogy minél kevesebb hang szűrődjön fülembe odalentről.

                                                                                                                                                                     **             

Halk kopogás után Emilie nyitott be szobámba ahol csak elzárkóztam a külvilág elől.Közölte velem, hogy Luke vár a földszinten ugyanis beszélni szeretve velem.Nem volt hangulatom hozzá hisz tudtam úgy is csak veszekedés lenne belőle.Megrökönyödve bámultam ki az ablakon, hatalmas "csatákat" folytattam önmagammal de könnyeim akaratlanul is utat törtek maguknak majd lassan végig folytak arcomon.

- Ugye tudod, hogy meg kell beszélnetek? - szólal meg Em a pár percig tartó kínos csend után.

- Képtelen vagyok!- az érzéseim pillanatok alatt törtek elő belőlem akárcsak egy óvodás úgy sírtam.Hatalmas erőt vettem magamon, könnyeimet letöröltem s elindultam a lépcsőn.

- Szia Alicia!- borult Luke a nyakamba majd kezdett el szorongatni, emelgetni mint aki teljesen öntudatlan.

- Luke! Árad belőled az alkohol szaga, mint valami masszív alkoholista!- taszítottam el magamtól.
- Szeretlek.- sziszegte.

#1 I'm so sorry

Kincseim! <3 

Nagyon sajnálom, hogy mostanában nem hoztam részt, de valahogy nem megy .. Teljesen össze vagyok zavarodva, azt sem tudom, hogy hol áll a fejem.Remélem megértitek, igyekszem hozni a részt, mert már nagyon elvagyok maradva azt viszont nem garantálom, hogy jó is lesz .. sőt, biztos, hogy pocsék lesz! Tényleg ne haragudjatok :(  

Nem így akartam..I'm So Sorry 

Millió <3 

Nyolc

Babes <3 
Köszönöm a kommentet, nagyon sokat jelent :)

A részről pedig szokásosan borzasztó lett, próbáltam összefoglalni az eddig történteket.Azt hiszem nem igazán sikerült :( Ne haragudjatok, tudom, hogy leadtam a színvonalból..
Azért, I hope you like it! Jó olvasást x 

U.i.: Ne maradjatok csendben! Most tényleg jól jönne :) 

Idegesen forgattam ujjaim között a pengét, felhúztam a pólóm ujját s végig néztem az alkaromon.Ajkaimba haraptam, szemeimet összepréseltem a borotvapengét pedig végig húztam a csuklómon.Az első alkalom, hogy megtörtem, hogy ezt tettem magammal.Meggyötört a sok rossz, azt hiszem gyáva voltam.Utáltam élni, minden és mindenki ellenem volt.A kín teljesen eluralkodott rajtam, a gyávaságot választottam ezért a pengét ismét a csuklómba vájtam, ezt a mozdulatot pedig még percekig ismételgettem.Vércseppek milliói hullottak csuklómból egyenesen a földre, kaján vigyorral néztem végig ahogy a vörös cseppek eláztatják a padlót.Az ajtó nyikorogva tárult ki előttem, összerezzentem pólómat a gyors mozdulattal a vágásokra húztam, a pengét pedig elhajítottam. 

**

- Emilie, ezt te nem értheted.- törtem meg ismét.

Pont olyan volt mint az első alkalomnál, teljesen feldúlt.

- Mit Alicia? Azt, hogy magadat gyötröd? 

- Azt isten szerelmére, ne tegyél úgy mintha ismernél, évek óta azt sem tudtad mi volt velem.Most meg játszod itt a nagy barátnőd.- teljesen kiborultam, össze vissza hadonásztam a szavakkal.

- Pocsék barátnő voltam és vagyok is, de te sem kerestél soha sem.- zokogott. 

Megint megbántottam egy embert.Sikerült magam ellen fordítani a világot, ismét.
- Emilie, én sajnálom.Nem így akartam.-rogytam a földre.
- Temessük el a múltat.- simított végig karomon és leült mellém.
Szemem sarkából letöröltem pár kósza könnycseppet s csak mosolyogtam.Mindketten követtünk el hibákat, amiket remélem kis idő múltán majd elfelejtünk.
- Ne haragudj, én nem akartam a fejedhez vágni a dolgokat csak kicsúsztak a számon.
- Semmi gond, megesik.
Borzasztóan éreztem magam, akarva akaratlanul percek alatt képes voltam megbántani embereket.Azt hiszem felesleges azon gondolkodnom miért hagynak el a 'barátaim'.
- Mit szólnál ha elmennénk vásárolni?- csillant fel Emilie szeme.- Azokat a régi shopping napokat nem lehet elfelejteni.
- Rendbe kell szednem magam.- nyögtem ki.
- Nekem is.
Elrohantam a fürdőbe és ismét kezdtem előröl, az egészet.Hajamat felkötöttem, arcomat tisztára mostam.Vékonyan felvittem az alapozót, szemeimet pedig tussal kihúztam, szempilláimat meghosszabbítottam, ajkaimra szájfényt tettem.
- Azt hiszem kész.- húztam ki hajamból a hajgumit s borzoltam össze.
Gardróbomból előhúztam egy lengébb összeállítást, felkaptam és lefutottam a lépcsőn, gondolván Emilie már vár rám.Hát tévedtem. 
- Em, jössz már?- kiabáltam fel az emeletre.
- Megyek.
Elmilie hasonlóképp egy laza szerkót vett fel.Az ízlése még mindig a régi volt.

**

               

- Emilie én ezt nem szeretném, mennyünk haza.- meredtem meg egy pillanatra.
- Mi történt?
- Látod azt a srácot ott? Piercinggel a szájában? Na őt most nem szeretném látni.- fordultam sarkon s indultam el a másik irányba.
- Látom, igen.Viszont elmesélhetnéd ezt a sztorit, gyere igyunk meg közben egy kávét.- ölelte át a jobb karomat s hurcolt oda a kávézóba.
- Két capuccinot kérek.- mondtam.
A lány kezembe nyomta a poharakat én pedig leültem Emilie mellé aki csak kíváncsi tekintettel kezdte az arcomat nézni.
- Szóval, figyelek.
- Az egész akkor kezdődött mikor ide költöztem..-kezdtem bele-, aznap este elmentem sétálni, tudod kicsit körülnézni és kaptam egy SMS-t a nagyszüleimtől.Rám jött egy apróbb sírógörcs így rohanni kezdtem.Belém jött Ő, hatalmas hot-dogot elterítve a pólómon.Itt kezdődött minden.-nevettem fel- Aznap este valamit talán megláttam benne, valami megmozdult bennem, persze akkor azt hittem, hogy az utolsó alkalom volt, hogy találkoztunk.Ez nem így volt.Heteken keresztül egyedül voltam, magányosan csak néha napján mozdultam ki.Aztán átjött 3 srác állítólag a szomszédból úgy nevezett 'Üdvözlünk a szomszédban' dologra.Mondanom sem kell szerintem, Luke volt az, s mint kiderült a testvéreivel, akik elhívtak pizzát enni.Na ott ismét kezdődtek a dolgok, a pincér folyamatosan rajtam legeltette a tekintetét ahogy én is rajta.Eszembe jutott David, a legelső barátom aki számomra mindent jelentett.Sírva rohantam ki, egyenesen az útra.Saját magam földbe tiprásából Luke húzott vissza, karolt át s próbált megcsókolni, de akkor még ellenkeztem.Faképnél hagytam, teljesen össze zavarodtam és ott hagytam.- merengtem el.- Aznap átjött, elhívott randizni.Nagyon izgatott voltam csak jól akartam kinézni.Eljött az este elvitt a kedvenc helyére ami gyönyörű volt, később bowlingoztunk. Egyszerűen csodálatos volt, ezt megkoronázta a csók, a napokig tartó hiány érzet akkor megszűnt.Végre egy picit boldog voltam.Ismét hetekig nem keresett, eközben én munkát kerestem ami sikerült Melbourne egyik puccos hoteljének alkalmazottja lettem, ahol elvárták a tökéletességet.Nekem mint tudjuk ez nincs meg.- egyre idegesebben kezdtem babrálni az ujjaimmal.- Mindent elrontottam, összetörtem a poharakat tönkre tettem mindent a dohányzásba menekültem s egy hét alatt már 2 doboz is elfogyott.A főnököm ekkor tett át nappalosra, ami könnyebb..Minden szempontból.Aznap ismét átjött Luke, kezében egy édes kutyussal amit gondolom már láttál Lucy a neve.Spagettit főztünk, közben pedig többször is csókolóztunk.Azt hiszem bele szerettem.-nem mertem felnézni Emilie-re féltem elítél, remegő kezekkel folytattam-Csókkal búcsúzott, az volt az utolsó, onnantól kezdve folyamatosan került rám sem nézett az utcán.Ma pedig átjött, hogy bemutassa a barátnőjét.Nos mondanom sem kell, megtörtem nyugtatókat szedtem be ezért is történhetett az ami.Fájt, azóta is fáj nem tudom ki verni a fejemből, állandóan azok a csókok járnak a fejemben a lány ahogy megölelte s azt súgta neki szeretlek.- végre felnéztem, nem tudtam mit csináljak legszívesebben elsírtam volna magam.- Azt hiszem ennyi lenne a történet.
- Alicia, én nagyon sajnálom.Ez a gyerek egy bunkó! 
- Mindegy, megszoktam.Menjünk!- vettem fel táskámat s csúsztam le a székről.
A lehető leggyorsabban próbáltam elmenni mellette, de ez valahogy nem jött össze.
- Elengednél?- mormogtam s próbáltam arrébb tolni.
- Nem.
- Jó, akkor én megyek másfele.- fordultam meg és indultam volna el, de Luke elkapta a csuklóm és visszahúzott.
- Ezt mi most megbeszéljük! 
- Ezen nincs mit megbeszélni, hagyjuk a francba az egészet.- rántottam magamon egyet.
Próbáltam erősnek maradni majd elmenni mellette.Bármennyire is fájt ez volt a legjobb amit tehettem.Nem akartam, hogy lássa mennyire megszerettem, mennyire rosszul esik, hogy hirtelen barátnője lett.

Hét

Hai babeees <3 

Szóval, el kell mondjak Hihetetlenül örültem annak a 3 kommentnek, de komolyan.Nagyon jól esett. :) 

Most pedig a rész pedig a szokásos kaki, próbáltam izgalmassá tenni..azt viszont nem tudom mennyire sikerült.Kissé depis hangulata van Tudom viszont.Próbálkoztam.
Btw. Ne haragudjatok, hogy ilyen rövid lett.

I hope you like it! Jó olvasást x
Másrészt!

Egy részletet egy nagyon kedves barátnőm írt, és köszönöm, hogy felhasználhattam.ily :)

U.i.: Ne maradjatok csendben :) 

- Szia.- nyökögött Luke. 

- Miért jöttél? Jöttetek?- köszörültem meg a torkomat.

- Ő itt a barátnőm Abbie Henderson.- halkult el egyre jobban a hangja.- Szeretett volna bemutatkozni.

Percekig csak meredten álltam, nem akartam elhinni..Hiszen még hetekkel ezelőtt engem csókolt meg.Szívem hevesen dobogott, testemet átjárta a düh, legszívesebben bevágtam volna előttem az ajtót, de valami azt súgta ne tegyem.Becsapottnak éreztem magamat, azt hittem szeret, tévedtem.Hatalmasat tévedtem.Nyugodtnak tettetem magam, pedig legbelül tomboltam, folyton az a csók járt az eszemben.Az utolsó csók.Mély levegőt vettem, kezemet pedig a lány felé nyújtottam, bemutatkozás kép. 

- Alicia Clark.- erőltettem mosolyt a számra.

- Abbie Henderson.- rázta meg a kezemet kissé talán erősebben a kelleténél.

- Huh, jó erőben vagy.- jegyeztem meg.

- Röplabdázom. 

Kisebb mosolyt villantottam, majd próbáltam szóra nyitni a számat, hogy fáradjanak beljebb, de a látvány letablózott.Megcsókolta.Még jobban darabokra hulltam, legszívesebben sírásba fojtottam volna minden bánatomat, de nem akartam kimutatni a gyengeségemet.

"Szeretlek .. én is szeretlek" .. Hallottam s ajkaik ismét csókban forrtak össze.

Sikítanék, üvöltenék..Magamban megteszem, de kimutatni nem merem.Fáj a hetekkel ezelőtti dolog, szívem darabokra tör mikor látom mosolyát, ami nem nekem szól.Hanem neki. Annak a lánynak akit abban a pillanatban a legjobban utáltam, pedig nekem nem is ártott.

- Ne haragudj, de mi megyünk, szia.- mondta Luke sablonosan. 

- Hali.- suttogtam. 

Sírva rohantam fel az emeletre ahol eszeveszettül keresni kezdtem a gyógyszeres dobozomat.Előkaptam belőle a legerősebb nyugtatót, s csak a kezemben szorongattam azokat.Bevegyem? Ne vegyem? Ezek a kérdések jártak a fejemben.Arcomat hideg vízzel átmostam, majd egyszerűen megtámaszkodtam a mosdókagylónál.Kisebb undorral néztem fel a tükörbe, borzasztóan néztem ki.Szemfestékem fekete foltjai éktelenkedtek a szemeim körül, hajam pedig csomókban illeszkedett a fejem tetejére. 

- Rendbe kell hoznom magamat.- töröltem le még mindig patakokban csorgó könnyeimet.

Újból a nyugtatós dobozra néztem, s feltettem magamnak ismét ugyanazt a kérdést.

- Nem, nem szabad.- mondogattam.

Nem bírtam tovább, a kín valahogy átvette a hatalmat az érzéseim felett.Szerettem, de ő mást választott.Persze a helyében én sem szeretném magamat, hiszen Abbie gyönyörű volt.Megtörtem, markomba öntöttem a gyógyszereket, s egyesével vettem be őket.Azt hiszem lehiggadtam, viszont hirtelen borzasztó szédülés tört rám, ezért úgy döntöttem lezuhanyzom.Beálltam a zuhanyrózsa alá, és vártam, hogy a forró víz végig folyjon a hátamon s az egész testemen.Teljesen ellazultam, és nem gondoltam a kínokra.

Csengettek.Már felöltözve mentem kinyitni az ajtót.Kissé össze szedtem gondolataimat, próbáltam pozitív dolgokra koncentrálni.

- Minden oké.- fújtam ki a levegőt majd lenyomtam a kilincset.

- Alicia.- visított.- Jaj úgy örülök, hogy látlak.- folytatta ugyanazt a sipákolást.

- Emilie, én is.- öleltük át egymást.- Mik ezek a bőröndök?

- Oh, hát az a helyzet, hogy nincs hol laknom.Gondoltam neked van egy felesleges szobád.- hadarta el, közben pedig folyamatosan mutogatott.

- Ja, persze van egy felesleges szobám.- erőltettem ismét mosolyt a számra. 

Emilie csak legyezgetett, és visongott.Igen, pont erre volt a legkevesebb szükségem, de nem akartam még egy embert elveszíteni ezért inkább csendben maradtam.

- Köszönöm-köszönöm.- ugrott a nyakamba.

- Megmutatom a szobádat.

Felvezettem az emeletre, ahol a folyosó legvégében volt egy szoba pontosabban a vendégszoba.Viszonylag be is volt rendezve, sőt még saját fürdőszoba is nyílt belőle.Szerintem célnak megfelelt.

- Remélem tetszik, rendezkedj be.- mutattam körbe.

- Alicia, miért tetted ezt magaddal? 

Hat

Hai babes :) 

Igen tudom ELCSESZTEM mindent, nagyon is..már egy kommentet sem kapok, szavazni sem szavaztok.Lehetséges, hogy ha így megy tovább szünetet tartok.Örömmel írok akár 1 embernek is mert szeretem ezt csinálni, de tudom elcsesztem mindent,havonta hoztam részeket és ezzel elvesztettem az olvasóim felét..Imádlak titeket, de remélem megértetek. 

Most pedig..a rész Borzalmas lett talán azért is mert ez csak átkötő rész ezért ilyen rövid is.Mivel itt az új év, változni fogok és gyakrabban hozom a részeket és jobban figyelni fogok rátok mivel nektek köszönhetek mindent! 

Btw. a lap alján fel lehet iratkozni, ha tetszik a blog akkor kérlek titeket használjátok ki.

I hope you like it.Jó olvasást! xx

U.i.: Ne maradjatok csendben és Boldog Új évet 

Másrészt

Elkezdtem egy One Direction fanfic-t is.Örölnék pár olvasónak és feliratkozónak!

Hamarosan jön az első rész addig is a Prológus fent van :) 

http://justadreamcametrue.blogspot.hu/

- Ki fut a szósz!- nyitottam ki a szememet, ujjamat pedig Luke szájára tettem s kissé eltoltam magamtól. 
- Picsába.- nevetett fel.
Sietősen kavargatni kezdte, a lángot pedig lejjebb vette.
- Így jó lesz.- állt ismét elém.- Ne haragudj, én nem akartalak megcsókolni.-nézett rám.- Vagyis de, csak tudom, hogy ez gyors neked.
- Luke, ezt hagyd abba.- vágtam félbe mondandóját.- Nem csókolóztunk, félbe szakított a spagetti.Különben is, nem ellenkeztem.- mosolyogtam.
- Együnk!- vágta rá gyorsan.
Elővettem 2 tányért hozzá pedig evő eszközöket.Luke addig az asztalra tette a szószt és a tésztát.

-Ideje mennem.- törölte meg a száját.- De még segítek elpakolni.- vette kezébe a tányérokat.
-Ne butáskodj! Majd én elpakolok, menj csak.- emeltem ki kezéből, s helyeztem a mosogatóba.
- Rendben.
- Szia, jó éjszakát.- öleltem meg, s egy puszit akartam nyomni az arcára, de ő pontban akkor fordította el a fejét, így a puszim a száján landolt.
- Ne haragudj.- suttogta, majd egyszerűen csak ott hagyott és hazament.

**

Hetek teltek el azóta az este óta, Luke folyamatosan csak kerül.Szívem megszakad mikor látom elmenni mellettem s rám sem néz, még a telefont sem hajlandó felvenni.Éjjelente ha pár órát alszom..csak őrlöm magamat a dolgokon, hogy mi rosszat tehettem, miért nem törődik velem.Fáj látni, hogy számára én csak levegő vagyok, amit teljesen elhasználtak.Most már teljesen egyedül vagyok, Lucy-nek mondom el minden gondomat, de olykor még ő is faképnél hagy.Legszívesebben elpárolognék.

' You're hands fits in mine like it's made just for me.But bear this in mind it was meant to be and i'm joining up the dots with freckles on your cheeks and it all makes sense to me '

Csörrent meg a telefonom.Nagy nehezen előkotortam majd megnyomtam a zöld fogadás gombot.
- Igen, tessék?- szóltam bele a telefonba.
- Már megsem ismered a hangomat?
- Miért ne ismerném?- kérdeztem vissza kissé talán flegmán. 
Emilie volt az, a magas hangját kilóméterekről megismerném.Még akkor is ha ezer éve nem hallottam élőben, utoljára hetekkel ezelőtt beszéltünk telefonon.De megint miért hívhatott? Felszakítani a régi sebeket? Sosem fogom elfelejteni, hogy ő híres modell lett én pedig csak levegő lettem mindenki számára.Elfelejtetett évekig nem keresett, mikor pedig új életet akarok kezdeni, telefonál.Így nehéz lesz.
- Emlékszel mit beszéltünk múltkor? Hamarosan Melbourne-be költözöm, pontosabban 1 óra és indul a gépem.Szeretném ha kijönnél értem a repülőtérre.
- Állj.Nincs is autóm! 
- Akkor még ma meglátogatlak!- jelentette ki.
- Jó.- mormogtam.
Nem szeretem Emilie akaratos énjét, ilyenkor mindig uralkodni akar mindenki felet.Ha valaki pedig nem azt csinálta amit ő eltervezett beverte a durcit.Persze ennek ellenére én imádtam és még most is szeretem csak a távolság elmart minket egymástól.Éveken át felém sem bagózott most meg ide akar jönni.Meg kell szoknom a helyzetet.
- Mi a címed?
- Glenroy Rd. 96.
- Hamarosan érkezem.Puszika.
- Oda is.- mormogtam.
Isteni.Állhattam neki takarítani, mivel a lakásban szanaszét volt minden.Mióta a hotelben dolgozom minden házi munka elmaradt, pedig a mamám rendre és tisztaságra tanított.Neki álltam összeszedni a koszos ruhákat, a piszkos evőeszközöket, tányérokat beletettem a mosogató gépbe és már csak a felmosás hiányzott.1 órába sem telt és végeztem, a lakás szinte csillogot.Büszke voltam magamra, általában a szobám kitakarítása tartott ennyi időbe most pedig egy egész lakást pucoltam tisztára.Csengettek.
- Hát te? Vagyis ti?- szemeim tenisz labda nagyságúra dülledtek, számon pedig ezt a két mondatot sikerült kinyögnöm. 

Öt

- Semmi normális munka lehetőség.- dőltem egyhangúan a konyha pultra.

Fejemet támasztva lapoztam tovább a hirdetéseket, s kerestem számomra megfelelő munkát.

**

Talán nem a világ legjobb munkáját mondhatom enyémnek.Kész csoda, hogy legalább ezt megkaptam.Szobákat takarítani és poharakat hurcolni, nem egy álom meló, de cél szempontjából ez is megfelel.Melbourne egyik luxus hotel, alkalmazottja lettem, ha egy apró dolgot is rosszul csinálok, repülök.

- Alicia, mit csinálsz? - kiáltott rám főnököm, miután egy tálcát ejtettem le, tele poharakkal.-Nem érdekel, hogy újonc vagy, nagyon közel állsz ahhoz, hogy repülj!

- Jó, bocsánat.Nem fordul elő többet!- mondtam, miközben elindultam a seprűért.

Annyi szerencsém volt, hogy nem a vendégek előtt törtem zúztam mindent, hanem a konyhán.Össze kell szednem magamat, már csak egy húzásom maradt.
Mire felszedtem a törött üvegeket, s felmostam a bort a főnököm ismét fölöttem állt.

- Alicia, menj ki szünetre, rád fér! Utána pedig gyere az irodámba.

Hát ez isteni, pár napja sem dolgozom a hotelben, de már hívat a főnököm,  és a kirúgást rebesgetik.

A hátsó raktár ajtónál szoktam szünetet tartani, pont úgy ahogy most is.Zsebemből előhúztam a cigis dobozomat majd meggyújtottam egy szálat.Mostanában egyre gyakrabban kerestem megnyugvást a dohányzásban, avval bíztattam magamat, hogy jobb ezzel mint vagdosással és önkínzással vezetni le a fájdalmat, feszültséget.Régebben hetekig el tartott egy doboz, most már csak pár napig.Nem vagyok büszke magamra, sosem voltam.Elismerem, gyenge vagyok.Ha belegondolok abba, mióta próbálok ezen változtatni, bármennyire hajtottam, próbálkoztam mindig kudarcba fulladtam.A sok csalódás amit megéltem tette velem ezt, emiatt lettem az aki most vagyok.Egy csődtömeg, fáj kimondani, de ez az igazság.Nap mint nap sírtam, sokszor még most is naponta zokogok, ok nélkül.Azt hiszem próbálom, kisírni magamból azt amit senkinek sem mondhatok el, mert félek elítél amiatt.

A csikket, földre dobtam majd eltapostam.A főnök irodájába mentem ahogy kérte.Illedelmesen kopogtam, majd 'varázs' szóra bementem az ajtón.

- Foglaljon helyet Alicia.- szólalt meg, lágyabb hangon mint eddig valaha is.

- Miért hívott?

- Nos, mostanában ahogy láttam elég szétszórt, gondolom furcsa még ez a helyzet.Megértem! Jobb lesz ha egyenlőre csak délelőtt jár be dolgozni, aztán majd eldől mi lesz a sorsa.Remélem megfelel!

- Megfelel.Köszönöm főnök úr!- hálálkodtam.

Sosem gondoltam, hogy pont ő fog engem megérteni.Tényleg szokatlan még ez a helyzet, igyekezni fogok.

- Most menjen haza pihenni, holnap délelőtt kezdődik a munka ideje!

- Viszlát és köszönöm.- fordultam vissza az ajtóból. 

Igazi hatvanyolcas mosollyal léptem ki a szálloda ajtaján, s indultam el hazafele.Mivel a sétálás nem az én sportom, taxit stoppoltam amivel percek alatt hazaértem.Villámgyorsan, nyitottam ajtót, s rohantam fel a szobámba átöltözni.Legközelebb eső melegítőt felkaptam a hajamat pedig felcsomóztam fejem tetejére szokás szerint.Csengettek.Unott arccal nyitottam ajtót.

- Gyere be!- mosolyogtam.

- Várj, hoztam neked valamit! - mosolygott, majd elővett egy lyukacsos dobozt és átnyújtotta.

- Mi ez?

- Nézd meg!

Levettem a tetejét, s a dobozban egy fehér szőrgombolyag volt amit igazából nem is értettem.Miért adna nekem egy szőrgolyót?

- Ez miért nyüsszög? - nevettem fel. - Istenem, egy kutyus.

Talán még sosem éreztem magamat ennél hülyébben, teljesen kínos volt az egész.Miért hittem azt, hogy egy szőrgolyót ad? Teljesen megártott a munka.

- Ne haragudj, egy idióta vagyok én azt hittem egy szőrgolyó.- csaptam magamat homlokon.

- Ne butáskodj!- mosolygott, s fogta meg a kezem.

- Nagyon köszönöm Luke! - öleltem át félkarral, mivel a másikba a doboz volt.

- Tudod, azért hoztam, mert..egyedül vagy és szeretném ha valaki lenne melletted ha én nem vagyok veled.- mosolyodott el. 

Szemem sarkából egy kézmozdulattal töröltem le a könnycseppeket.Azt hiszem, találtam valaki aki mellettem van, nagyon hálás vagyok neki, de hogy mutassam ki? Sosem tudtam kimutatni ember felé a szeretetemet, a hálámat és semmi mást sem.Megszoktam, hogy csak magamban őrölhetem a dolgokat s magamban tisztázhatok le mindent.

- Nézd felébredt!- vakarta meg a hasát.

- Mennyire édes.

- Nem tetszik? - kérdezte egyhangú arccal. 

- Jézusom, dehogyisnem! Nagyon is, csak én ezt nem tudom kifejezni.Nagyon tetszik tényleg, és nagyon köszönöm!- mosolyogtam.

Nagy fekete szemei voltak, s puha fehér bundája.Édesebb kutyát nem is kívánhattam volna.

- Nem kéne elnevezni?

- Luke, mivel tőled kaptam, ezért szeretném ha te neveznéd el.- tűrtem el fülem mögé egy haj tincset.

- Tudod, én elterveztem, hogyha kislányom lesz őt Lucy-nak fogom elnevezni.- meredt egy pillanatra a szemembe.- Ezért nem lenne gond ha az lenne a neve? 

- Luke, dehogy gond, nagyon szép név és illik is hozzá.- mosolyodtam el halványan.- Nem megyünk be?- álltam fel, s invitáltam beljebb.

Otthoniasan, sétált végig a folyosón egyenesen a nappaliig, ahol pedig leült a kanapéra én pedig mellé huppantam.

- Nem vagy éhes? Mert akkor összedobhatok valamit, hozzáteszem a spagettim verhetetlen.- vigyorogtam.

- De, egy picit.- húzta a száját.- Segítek! 

- Rendben.- álltam fel, majd magam után húztam Luke-ot is. 

Elővettem az edényeket, a hozzávalókat és minden egyéb dolgot ami kellhet.Egy nagyobb edénybe vizet tettem s felraktam a gázra.

- Ha forr beletennéd a tésztát?-néztem rá, majd mosolyogtam.

- Persze.Megcsinálhatom a szószt?- vette a kezébe a kisebbik edényt. 

- Egész nyugodtan.- pattantam, fel a konyha pultra.

Egyszerűen öröm volt nézni, ahogy sürög-forog a konyhában, mintha otthon érezné magát.Sosem láttam még fiút aki mosolyogva főz, sőt még főzni se láttam fiút. 

- Szeretsz főzni?- néztem rá, s ösztönösen csak mosolyogtam.

Luke elém állt, kezeivel megtámasztotta magát a konyhapulton, s csak bólogatott.Szemeit teljesen az enyéimbe fúrta, szám mosolyra kényszeredett, ahogy az övé is.Gesztenyebarna szemei megállás nélkül csillogtak, még sosem láttam ennyire ragyogni őket.Gyönyörű volt..Arca rettentő lassan közeledett az enyém felé, tudtam, legalább is sejtettem mi fog történni.Én csak alsó ajkamba haraptam, a szemeimet pedig lehunytam..

______________________________________________________________

Hai babes Hai. 

Szóval ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztam részt..Tényleg sajnálom:| 

De, befejeztem és kész van..Hozzá teszem Borzasztó lett :( teljesen kifogytam mindenből..

Kommentbe várom a véleményeteket (jót,rosszat egyaránt) Tényleg szükségem lenne, az olvasóim véleményére..Jó olvasást

Crazygirl_ xx