Kettő

Lassan már egy hete, hogy elköltöztem otthonról, de még mindig bánt, hogy nincs senki akiben megbízhatok, akire támaszkodhatok.Napok óta, csak itthon ültem, rendezgettem lakásomat s gondolkodtam.Azon, hogy mit fogok kezdeni magammal, hogy lesz-e valaki aki szeretni fog, és talán elgondoltam a múlton.Mindenkit elmartam magam mellől, a lehetséges barátokat, a fűződő szerelmeket.Félek, Emilie is azért hagyott el mert már megunta a sok panaszkodásomat.

-A picsába.- zökkentem ki gondolat menetemből amint meghallottam a füst jelző sikító hangját, popcornomat az asztalra dobtam, s teljes sebességemből rohantam a konyhába.- Gratulálni tudok Alicia, ismét egy odakozmált vacsora.- nyitottam ablakot, s kapargattam az edény aljáról az elégett ételt.

Csengettek, lekapcsoltam a gázt majd a konyharuhám segítségével próbáltam kilegyezni az égett szagokat.Oda sétáltam az ajtóhoz, elfordítottam a kulcsokat s kinyitottam.Szemem 3 szempárral találkozott, az egyik kezébe egy tál süteményt szorongatott míg a többi 2 csak állt.Igazából, nem tudtam mit kellett volna mondanom, vagy csinálnom még egy 'sziasztok' sem csúszott ki a számon.

-Szia.-hallottam hangjukat szinte egyszerre csengeni.

-Sziasztok.- suttogtam, s pásztázni kezdtem a cipőt orrát, egy egyszerű torna cipő volt rajtam, semmi érdekes nem volt benne.

-Sajnálom a felsődet, Alicia.- reflex szerűen felnéztem,  és egy ismerős arc mosolygott rám.

-Nem gond Luke!- eresztettem egy halvány mosolyt, majd újból cipőmet kezdtem pásztázni.

-Nem gondoltam volna, hogy te leszel a szomszédunk, ez amolyan Üdvözlünk a szomszédban.- nyújtotta át a süteményt.

-Ti vagytok a szomszédaim?- emeltem fel ismét a fejem, miközben kezembe vettem a tálat.

-Úgy tűnik.- mondta Luke.- Alicia, ők a tesóim, Jai és Beau.

-Alicia Clark.- fogtam kezet mindegyik fiúval.

Igazából örültem, örültem annak, hogy végre ismerek itt valakiket, és annak hogy nem érzem magam egyedül.

-Gyertek beljebb!- nyöszögtem.- Sajnálom, srácok, de Alicia volt olyan gyökér és elégette a vacsoráját, szóval büdös van és kaja sincs.- nevettem el magam kínosan.

A fiúk is csak felkuncogtak majd beljebb lépdeltek, kínomban szavakat sem tudtam kinyögni.

- Mondanám, hogy vacsorázzatok velem, de ebből inkább ne egyetek!- vigyorogtam idiótán.

- Mi lenne ha pizzázni mennénk? A vendégünk vagy!- eresztette a kisfiús mosolyát Jai.

- Én benne vagyok, gyorsan átöltözöm.- indultam meg a lépcső fele.

Hogy lehetnek velem ilyen kedvesek? Talán ez az utolsó alkalom, hogy barátokra találjak, ha elrontom nincs vissza út, csak meg kell próbálnom önmagamat adni.Melyiket? A boldog énemet ami David -így hívták az első pasimat- óta elveszett bennem, vagy azt a kétségbe esett kétbalkezes lányt akit senki sem bír?! Megpróbálok boldognak tűnni, és mosolyogni.

Percek múlva kikaptam pár ruhát a szekrényből, felvettem majd bizonytalanul megálltam a tükör előtt.Szememmel folyamatosan csak magamat méregettem..Miért nem tudom magamat elfogadni? 13 éves korom óta, az önbizalmam a nullát sem éri el, sosem tartottam magamat szépnek, de úgy érzem nem is fogom, mindig próbáltam valahogyan elvonni a figyelmemet az önkritikámról..de nekem sosem sikerült, általában egy aprócska kínzást választottam, hogy elfelejtsem mit is gondolok magamról, hogy csak a fájdalomra koncentrálhassak.Mindig is irigyeltem azokat akiknek van önbizalmuk, akik nem törődnek mások véleményével, én törődtem, nem volt olyan pillanat, hogy ne másoknak akartam volna megfelelni, de ez kevés sikerrel ment, senki nem fogadott el, vagy én taszítottam el magamtól mindenkit, egyedül Emilie értett meg.Mit meg nem adnék azért, hogy felhívjon és újra beszélhessünk, sosem mertem megtenni az első lépést, egyszer sem hívtam fel, talán gyávaságból..Azóta sem tudom megtenni, itt állok 18 évesen egy tükör előtt, szememből kibuggyanó könnyeimmel küszködve, igaz barátok nélkül..

Szemem sarkából egy gyors kézmozdulattal letöröltem a könnyeket, s egy nagy levegő vétel után elindultam le a lépcsőn. 

-Indulhatunk!- ejtettem el egy halvány mosolyt.

Az ajtót kulcsra zártam, s követtem a fiúkat.Lassan fel oldódtam, út közben mindenki csak minket nézett, a röhögésünktől volt hangos az utca.

- Messze vagyunk még? - nyöszögtem.

- Fél úton járunk! - kacsintott rám Beau.

Isteni, sosem szerettem sétálni, nem volt az erősségem, ahogy a sport sem, mindig a kis ügyetlen kétbalkezes Alicia voltam.Magassarkú, torna cipő vagy papucs nekem oly mindegy volt mindegyikben hamar megfájdult a lábam..Alsó ajkamba harapva kissé csámpásan elkezdtem rohanni, egyenes Luke felé.

- Most megvagy!- nevettem el magam, a hátára ugorva.

Luke pár lépést sem tett, megingott és velem együtt a földre esett.Én kerültem felülre, leheletét arcomon éreztem s szívem szinte kitörte a bordáimat.Évek óta nem voltam ilyen közel senkihez, szemeit az enyéimbe fúrta s nem eresztett.Percek múlva eszméltem csak fel, kósza tincseimet fülem mögé tűrve szakítottam meg a szem kontaktust.

- Ne haragudj, nem gondoltam, hogy ez lesz!- mondtam, miközben kezemet Jai felém nyújtott tenyerébe csúsztattam.- Köszönöm!- suttogtam.- Luke, te pedig tényleg ne haragudj!

- Dehogy haragszom, nekem tetszett!-kacsintott felém. 

- Látod azt a táblát ott fenn?- mutatott Beau előre.

- Minden bizonnyal vak vagyok.- vigyorogtam idiótán.- Igen, látom amúgy.Az a pizzéria?

Mindhárman csak bólintottak, s elindultunk a pizzázó irányába.A bejárat előtt Luke elém vágott majd kinyitotta az ajtót, szemeimet a földre szegeztem és megszeppenve léptem be az étterembe. Egyenesen egy négy személyes asztal fele indultunk, majd egyenként leültünk a két oldalára, mellém Jai ült, velem szemben pedig Luke foglalt helyet.A pincér fiú szinte percek alatt, mellettünk termett az étlappal és felvette az ital rendelést.Szemeit a srác teljesen az enyéimbe fúrta, s csak kis időközönként nézett más fele, arcom mosolyra kényszeredet, ahogy az övé is.Nem lehetett több 18 évesnél, egyenruhát sem viselt, gondolom gyakornok volt.Szemei rikító kék színben pompáztak, arca pedig akárcsak a baba popsi.

                                    

- Alicia!- zökkentett, ki szem kontaktusunkból Luke.

- Igen?- pillantottam reflex szerűen a fiú felé.

- Mit iszol?

- Nestea.- mondtam a pincér fiúnak, aki egy mosoly után ment a dolgára.

Jai óvatosan a fülemhez hajolt s halkan suttogni kezdett, forró lehelete szinte égette a bőröm.

- Csak nem bejön a pincér fiú?- mosolygott, igaz nem láttam, de szinte éreztem, hogy szája mosolyra görbül.

Arcom színe, tűz vörössé változott ahogy vissza gondoltam kék szemeire.

- Azt hiszem.- motyogtam magam elé.

Ránéztem Jai-re csak mosolygott, szemeimet lesütöttem, s gondolkodni kezdtem.

Én .. én azt hiszem csak szeretnék valakit, valakit akit szeretni tudok és aki engem is szeret.Nem múlik el úgy nap, hogy ne lenne bennem szeretet hiány, hogy ne érezném teljesen egyedül magam.Hiányzik egy mindent eláruló ölelés, egy értem aggódó ember.

- Az üdítők.- jött vissza ismét a fiú, s letette elénk a rendelt italokat.

Üdítőm mellé egy szalvétát csúsztatott, rajta valami firkával.Mosolyogva néztem rá, s szemei a fényben megcsillantak, szája mosolyra görbült majd pillantását más irányba szegezte.

- Milyen pizzát hozhatok?- nyitotta újból szóra a száját.

- Sonkás mindenkinek megfelel?- nézett körbe Luke.

Én csak bólintottam a többiek pedig egy 'ühümmel' válaszoltak.Pillantásomat az előttem ülő fiú fele szegeztem, aki lágyan belefúrta szemeit az enyémekbe.Teljesen zavarba jöttem s csak bugyután vigyorogtam miközben megszakítottam a szem kontaktust.

- Na és, hogy igazodsz el Melbourne-ben?- kérdezte Beau.

- Igazából, 1 hét alatt nem igazán mozdultam ki otthonról, szinte semmit nem ismerek itt, csak egy közeli kis boltba jártam eddig.- sütöttem le a szemem.

- Mit szólnál, ha körbe vezetnélek a városba?- mosolygott Luke.

Jai és Beau csak felkacagtak, s mindenki rám vetette pillantását.
- Miért is ne!- kacsintottam a fiúra.

Igazából a válaszon, nem is gondolkodtam, talán mert végre jött egy pillanat, hogy jobban megismerjek valakit.Nagyon megkedveltem..Igen! Tudom, még nem is ismerem, de mégis megfogott.Az a rossz fiús kinézete, a piercing a szájába s az a lazaság ami áradt belőle. 

Cipő toporgásra figyeltem csak az asztal egyik végébe, ahol már a forró pizzáink voltak.

**

Alig tudtam pár falatot is letuszkolni torkomon, csak gondolkodni tudtam s közbe-közbe a könnyeimmel küszködni.

- Kimegyek a mosdóba!- erőltettem arcomra egy kisebb mosolyt.

Táskámat a kezembe vettem, majd az előttem lévő női mosdó fele indultam.Utamba pont a pincér fiú keveredett, ő pedig csak bugyután vigyorgott.

- Már csak te hiányoztál!- suttogtam, szinte teljes némasággal.

- Tessék?- nézett rám, kerek szemeivel.

- Ja, semmi.- néztem más irányba.

- David vagyok!- nyújtotta a kezét.

- Hogy mi? David?- szegeztem tekintetemet ismét arcára.

Utoljára ezt nevet, 1 évvel ez előtt hallottam, Fájt.Valahol legbelül éreztem, hogy miattam lett vége mindennek.

-David mi a baj?- remegett meg hangom.

Arcom színe fehérré változott, szám kiszáradt s szemeim teljesen üvegesség váltak.Féltem, mi van hogy ha már nem szeret? Ekkor csak ezek jártak a fejemben, teljesen kétségbe estem.

- David, mondd már! - utasítottam a fiút miközben kibuggyanó könnyeimmel küszködtem.

- Alicia, tudod sokat gondolkodtam és döntésre jutottam.- szakította meg a mondandóját, már nem bírtam arcomon végig folytak könnyeim egyenes a térdemre hulltak.- Szeretlek, de  már nem érzem irántad azt amit régen! Jobb lesz, ha elválnak útjaink!- ölelt meg utoljára s elment, szavakhoz sem jutottam.

Testem megmerevedett, orcámon pedig milliónyi könnycsepp zúgott végig.Arcomat kezembe temettem s csak zokogtam, megállás nélkül.

Ekkor láttam utoljára.

Az emlékek villám csapásként villantak fel szemem előtt, látásom a könnyektől teljesen fátyolossá vált.

- Ne haragudj! - rohantam be a mosdóba.

Megtámaszkodtam a mosdókagylóba, s a tükörre pillantottam.Bár ne tettem volna, ugyan is szörnyen néztem ki, a hajam kócos volt, szemem alatt a szemfestékem nyomai látszottak, ajkaim pedig teljesen ki volt cserepesedve.

- Alicia, mi lett belőled?- suttogtam magamnak.

Kétségbe esésemben mindenkit fel lökve kirohantam az étteremből, egyenesen az út test felé.Saját magam, földbe tiprásából, Luke rántott ki, aki időben kapta el a kezem megakadályozva, hogy az úttestre lépjek.Leheletét a bőrömön éreztem, s arca egyre jobban csak közeledett az arcomhoz..

_____________________________________________________________________

Sziiasztook! :) 

öhm, szóval..szar.szar.szar.unalmas.szar.szar.szar :') AMEN..Igazából, most tényleg kérek MINDEN olvasómat, hogy kommenteljen vagy szavazzon nem tudom van-e értelme folytatni! .. Remélem azért tetszik akármennyire is borzasztó! :) 

Crazygirl_ xx