Hat

Hai babes :) 

Igen tudom ELCSESZTEM mindent, nagyon is..már egy kommentet sem kapok, szavazni sem szavaztok.Lehetséges, hogy ha így megy tovább szünetet tartok.Örömmel írok akár 1 embernek is mert szeretem ezt csinálni, de tudom elcsesztem mindent,havonta hoztam részeket és ezzel elvesztettem az olvasóim felét..Imádlak titeket, de remélem megértetek. 

Most pedig..a rész Borzalmas lett talán azért is mert ez csak átkötő rész ezért ilyen rövid is.Mivel itt az új év, változni fogok és gyakrabban hozom a részeket és jobban figyelni fogok rátok mivel nektek köszönhetek mindent! 

Btw. a lap alján fel lehet iratkozni, ha tetszik a blog akkor kérlek titeket használjátok ki.

I hope you like it.Jó olvasást! xx

U.i.: Ne maradjatok csendben és Boldog Új évet 

Másrészt

Elkezdtem egy One Direction fanfic-t is.Örölnék pár olvasónak és feliratkozónak!

Hamarosan jön az első rész addig is a Prológus fent van :) 

http://justadreamcametrue.blogspot.hu/

- Ki fut a szósz!- nyitottam ki a szememet, ujjamat pedig Luke szájára tettem s kissé eltoltam magamtól. 
- Picsába.- nevetett fel.
Sietősen kavargatni kezdte, a lángot pedig lejjebb vette.
- Így jó lesz.- állt ismét elém.- Ne haragudj, én nem akartalak megcsókolni.-nézett rám.- Vagyis de, csak tudom, hogy ez gyors neked.
- Luke, ezt hagyd abba.- vágtam félbe mondandóját.- Nem csókolóztunk, félbe szakított a spagetti.Különben is, nem ellenkeztem.- mosolyogtam.
- Együnk!- vágta rá gyorsan.
Elővettem 2 tányért hozzá pedig evő eszközöket.Luke addig az asztalra tette a szószt és a tésztát.

-Ideje mennem.- törölte meg a száját.- De még segítek elpakolni.- vette kezébe a tányérokat.
-Ne butáskodj! Majd én elpakolok, menj csak.- emeltem ki kezéből, s helyeztem a mosogatóba.
- Rendben.
- Szia, jó éjszakát.- öleltem meg, s egy puszit akartam nyomni az arcára, de ő pontban akkor fordította el a fejét, így a puszim a száján landolt.
- Ne haragudj.- suttogta, majd egyszerűen csak ott hagyott és hazament.

**

Hetek teltek el azóta az este óta, Luke folyamatosan csak kerül.Szívem megszakad mikor látom elmenni mellettem s rám sem néz, még a telefont sem hajlandó felvenni.Éjjelente ha pár órát alszom..csak őrlöm magamat a dolgokon, hogy mi rosszat tehettem, miért nem törődik velem.Fáj látni, hogy számára én csak levegő vagyok, amit teljesen elhasználtak.Most már teljesen egyedül vagyok, Lucy-nek mondom el minden gondomat, de olykor még ő is faképnél hagy.Legszívesebben elpárolognék.

' You're hands fits in mine like it's made just for me.But bear this in mind it was meant to be and i'm joining up the dots with freckles on your cheeks and it all makes sense to me '

Csörrent meg a telefonom.Nagy nehezen előkotortam majd megnyomtam a zöld fogadás gombot.
- Igen, tessék?- szóltam bele a telefonba.
- Már megsem ismered a hangomat?
- Miért ne ismerném?- kérdeztem vissza kissé talán flegmán. 
Emilie volt az, a magas hangját kilóméterekről megismerném.Még akkor is ha ezer éve nem hallottam élőben, utoljára hetekkel ezelőtt beszéltünk telefonon.De megint miért hívhatott? Felszakítani a régi sebeket? Sosem fogom elfelejteni, hogy ő híres modell lett én pedig csak levegő lettem mindenki számára.Elfelejtetett évekig nem keresett, mikor pedig új életet akarok kezdeni, telefonál.Így nehéz lesz.
- Emlékszel mit beszéltünk múltkor? Hamarosan Melbourne-be költözöm, pontosabban 1 óra és indul a gépem.Szeretném ha kijönnél értem a repülőtérre.
- Állj.Nincs is autóm! 
- Akkor még ma meglátogatlak!- jelentette ki.
- Jó.- mormogtam.
Nem szeretem Emilie akaratos énjét, ilyenkor mindig uralkodni akar mindenki felet.Ha valaki pedig nem azt csinálta amit ő eltervezett beverte a durcit.Persze ennek ellenére én imádtam és még most is szeretem csak a távolság elmart minket egymástól.Éveken át felém sem bagózott most meg ide akar jönni.Meg kell szoknom a helyzetet.
- Mi a címed?
- Glenroy Rd. 96.
- Hamarosan érkezem.Puszika.
- Oda is.- mormogtam.
Isteni.Állhattam neki takarítani, mivel a lakásban szanaszét volt minden.Mióta a hotelben dolgozom minden házi munka elmaradt, pedig a mamám rendre és tisztaságra tanított.Neki álltam összeszedni a koszos ruhákat, a piszkos evőeszközöket, tányérokat beletettem a mosogató gépbe és már csak a felmosás hiányzott.1 órába sem telt és végeztem, a lakás szinte csillogot.Büszke voltam magamra, általában a szobám kitakarítása tartott ennyi időbe most pedig egy egész lakást pucoltam tisztára.Csengettek.
- Hát te? Vagyis ti?- szemeim tenisz labda nagyságúra dülledtek, számon pedig ezt a két mondatot sikerült kinyögnöm.