Prológus

Igazából, nem is tudom hol kéne kezdenem, talán mindennek a legelején..


Sziasztok, Alicia Clark vagyok, a napvilágot 1994. augusztus 8.-án láttam meg London egyik puccos kórházában.

Szüleim 14 éves koromban, autó balesetben meghaltak..azóta nem vagyok ugyan az az ember mint óvodás koromban.Nagyszüleim neveltek kisebb nagyobb sikerrel.Ahogy visszaemlékszem  általános iskolás koromra én voltam a stréber akit mindenki lenézet csak azért mert ötösre írtam a dolgozatokat.

Mikor végre kijártam az általánost barátok és támaszok nélkül jött a középiskola.Nagyszüleim kiválasztottál a szerintük legmegfelelőbb iskolát számomra.A gimi első évében megismerkedtem az akkori legjobb barátnőmmel  Emilie Stewart-al aki nem csak hülye, de megbízható és lelki támasz is volt számomra.Csakhogy ez a barátság nem tartott sokáig pontosabban 1 év sem volt, Emilie lelépett mikor nekem a legnagyobb szükségem volt rá, azóta modellkedik valahol a világ végén.

Igen, 17 évesen teljesen egyedül éreztem magamat, barátok nélkül, csak nagyszüleimre támaszkodhattam.Teljesen önbizalom hiányos kis életemet, befedte a fekete felhő..megmenteni, akkoriban nem lehetett, eltaszítottam magamtól mindenkit, sokszor megfordult a fejemben, hogy véget vetek mindennek, de rájöttem hülye ötlet volt, csak a szeretteimnek okoztam volna fájdalmat..pontosabban a nagyszüleimnek.


Nagybetűs életbe léptem, 18 éves koromban mindent másképp láttam..nem akartam véget vetni semminek, végre boldog voltam.Megismertem valakit akinek végre azt mondhattam 'Szeretlek' akinek, úgy éreztem számítok valamit.A fekete felhő helyett jött a rózsaszín köd felhő ami teljesen elvakított, de egyszer mindennek vége lesz, ahogy 3 Boldog hónap után ennek is véget lett.

Az első szerelem óta, boldog vagyok, feldolgoztam szüleim halálát, a tanulásra koncentráltam, és lásd hamarosan vége az évnek és boldogan mondhatom ki majd hogy 'Végeztem' dolgozni szeretnék és persze megvalósítani azt amit eddig még sosem mertem megtenni.Utazni akarok, szimplán világot látni..